Bizonyára sokan ismerik a virágvasárnapi történetet. Azt is, amit az
előbb felolvastam, illetve annak a folytatását is, amelyet az
evangélisták leírnak, hogy Jézus Krisztus hogyan vonult be Jeruzsálembe,
hogyan küldte el tanítványait: menjetek a szomszéd faluba, oldjátok el a
szamárcsikót, és ha a gazdája megkérdi, hova viszitek? - ennyit
mondjatok: az Úrnak van rá szüksége.
A tanítványok a szamárra terítik felsőruhájukat, felültetik rá Jézust.
Jézus, amikor a várost meglátja, akkor sírva fakad, bizonyára annak lelkiállapotát nemcsak látva, hanem ismerve is.
Aztán tudunk arról, hogy a hozsannázó tömeg pálmaágakat szabdal Jézus
elé, és leteríti a felsőruháját, ezen lépkedjen a szamár. Tudjuk, hogy
ezen a napon történt a templomtisztítás, amikor Jézus bemegy a temploma
és elmondja: az én Atyám háza imádság háza, ti pedig azt rablók
barlangjává tettétek. Jézus vissza akarja állítani azt a rendet, amit
Isten adott, hogy az Ő házát csak arra használják, amire azt adta.
Amikor elolvastam a virágvasárnapi történetet, kértem az Urat, hogy
könyörüljön meg rajtam is, meg a gyülekezeten is. Hiszen az évek során a
testvérek sokat hallottak már a virágvasárnapi történetről.
Hiszem,
hogy Isten Lelke adta nekünk most ezt az egyetlen mondatot, annak is
csak az egyik felét, amely így hangzik: "tovább haladt Jeruzsálem felé".
Így kezdődik a virágvasárnapi történet, hogy miután ezeket elmondta Jézus, tovább haladt Jeruzsálem felé.
Jó, hogy nekünk olyan Jézusunk van, aki nemcsak beszélt, ("miután
ezeket elmondta"), hanem tett is valamit, nem is akármit, hiszen "tovább
haladt Jeruzsálem felé."
Az Apostolok Cselekedeteiről írt könyvet nem régen olvastuk, és az
első részben szintén Lukács írt mondja: az első könyvben már írtam neked
arról, amit Jézus tanított és tett. Lukácsnál úgy látszik különösen is
fontos lett, hogy Jézus Krisztus tanított és tett. És virágvasárnap,
"amikor ezeket elmondta, tovább haladt Jeruzsálem felé."
Ha belenézünk az Isten igéjébe, látjuk, mennyi mindent elmondott
Jézus. Hálásak lehetünk azért is, amit elmondott, az Ő munkálkodása
idejében a tanítványoknak, érdeklődőknek, ellenségnek, az utcán vagy a
hajóban ülve, vagy a zsinagógában.
Beírta talán a szívedbe sok olyan igéjét, amit elmondott, amikor
megállt valakinek az élete mellett. Amikor megállt egy reménytelen
helyzetben, és azt mondja: Lázár, jöjj ki! Amikor azt mondja: leányka,
néked mondom: kelj fel! Mennyi mindent elmondott az Isten országáról,
hogy milyen az, annyi felől megközelítve a példázatokban, hasonló az
Isten országa...
Olyan jó, hogy nekünk nemcsak olyan Jézusunk van, aki beszélt az
Isten országáról, hanem aki azt mondta nekünk: én meg is nyitom számodra
az Isten országát. Ő nemcsak hírt hozott onnan, nemcsak elmondta,
milyen, hanem azt mondta: a tied lehet. Neked adom, neked készítem.
Jézus szólt és tett. Nemcsak tanított, hanem tovább haladt Jeruzsálem
felé. Azon az úton, amelyen ott áll majd a Gecsemáné kert. Amelyen ott
magaslik a Golgota és a Golgota keresztje. Amely út végén ott van a
nyitott sír, hiszen nem hagyja Istenünk, hogy az Ő Szentje rothadást
lásson. Jézus feltámadt!
Valahol olvastam egy történetet. Arról szólt, hogy egy európai család
kiküldetésbe ment egy szegény afrikai országba. A család két fia ott
összebarátkozott egy kis néger gyermekkel. Egy alkalommal, amikor az
iskolából mentek haza hárman, arról beszélgettek: milyen a csokoládé. A
néger gyermek még soha nem evett csokoládét. Kérdezi: milyen a
csokoládé? Olyan, mint a rizs? Á, nem. Olyan, mint a banán? Nem, nem
olyan. És elmondják: ilyen meg olyan. És az egyik gyerek kapcsol, benyúl
a táskájába, elővette a csokoládét, adott egy darabot neki: ilyen.
Amikor ezt a történetet elolvastam, arra gondoltam, hogy nekünk olyan
Jézusunk van, aki nemcsak beszél: milyen a csokoládé, hogy van
mennyország, hogy újjá lehet születni, hogy meg lehet térni, hogy lehet
tisztán élni, hogy szentségben élhetünk, hanem azt mondja: adom neked,
kínálom neked. Itt van, tessék! A tied lehet úgy, ahogy van, az egész.
Megnyitom előtted a mennyország kapuját, beléphetsz oda.
Nekünk olyan Jézusunk van, aki nemcsak tanított, nemcsak szép
dolgokat mondott, nemcsak Hegyi beszédet mondott: boldog, az aki...
hanem aki haladt Jeruzsálem felé. Tovább haladt Jeruzsálem felé.
Azt is írhatta volna Lukács, hogy amikor ezeket elmondta, elindult
Jeruzsálem felé, mert eljött az az óra, amikor neki mennie kellett
Jeruzsálem felé, Jeruzsálembe, aztán majd a városon kívülre, hogy ott a
Golgotán életét adja váltságul sokakért. Lukács nem ezt írja, hanem azt:
tovább haladt Jeruzsálem felé.
Ennek az értelme számunkra az, hogy nekünk olyan Jézusunk van, aki
egész földi életében Jeruzsálem felé haladt, nemcsak elindult, tovább
haladt. Azért jött erre a földre, hogy Jeruzsálembe menjen. Azért jött
el gyermeki, emberi testben, azért született asszonytól, azért lett
emberré Isten, az Isten igéje azért lett testté, hogy lábai legyenek,
hol haladni tudjon Jeruzsálem felé. Az Ő egész élete Jeruzsálem felé
való menetelés volt.
Tudjuk, hogy Jézus nemcsak a Gecsemáné kertben szenvedett, Jézus
egész élete szenvedés volt. És jó, ha ezt komolyan vesszük, hogy nemcsak
elindult Jeruzsálem felé most, hanem tovább haladt Jeruzsálem felé.
Mert egész életében Ő arra felé ment.
Lehet, hogy időzött Samáriában, hogy egy asszonynak elmondja, milyen
az élő víz. Lehet, hogy ment Nain városába, hogy egy édesanyának
visszaadja a gyermekét. Lehet, hogy elment Bethániába, mert valaki
elaludt, és elment, hogy felköltse. De Ő végig, egész életében, egész
földi léte alatt Jeruzsálem felé haladt. A Golgota felé haladt, a
kereszt felé haladt.
Azt is jelenti ez, hogy "tovább haladt Jeruzsálem felé", hogy úgy haladt tovább: tudta mi vár rá.
Mi, ha valahova elindulunk, nem tudjuk, mi vár ránk. Valaki szép
tervekkel elindulhat valahova. "Ma vagy holnap elmegyünk ebbe vagy abba a
városba". Egy család kirándulni akart. Tervezték a nyaralást.
Összepakoltak. Az édesapa elkezdte vinni a csomagokat a gépkocsihoz, és
ott hirtelen egy szorítás, összeesett, meghalt. Nem tudták, hogy az a
nap mit hoz.
Lehetnek szép terveink, vágyaink, elindulhatunk ide vagy oda, nem
tudjuk, hogy az mit fog hozni. Készülünk valahova, akár egy látogatásra,
de nem tudjuk, hogy ott hogyan fogadnak bennünket, hogy mi lesz ott.
Jézus úgy haladt Jeruzsálem felé, hogy pontosan tudta, sőt el is mondta.
Emlékszünk, hogyan mondta el? "Az Emberfiának Jeruzsálembe kell mennie,
sokat kell szenvednie a vénektől, írástudóktól, főpapoktól,
(olyanoktól, akiktől nem is várná az ember, akik ismerik az Írást) - és
meg kell öletnie".
Jézus Krisztus úgy ment Jeruzsálembe, hogy pontosan és világosan
tudta, hogy mi fog történni vele, hogy ott mi vár rá. Éppen ezért
mondhatjuk: Jézus tudatosan ment Jeruzsálem felé. Nem azt mondta: éppen
ez a legközelebbi város, most menjünk oda, mert ott van valami szükség
ránk, hanem Jézus Krisztus tudatosan - úgy, ahogy tudatosan vállalta ezt
a földi létet, és a megváltás csodáját - haladt Jeruzsálem felé. Azért,
hogy beteljesedjen az Írás.
Legyen áldott Isten, amikor visszanézzük: mi is az az Írás, aminek be
kellett teljesednie? Ez az, amiről a Heidelbergi Káténk is olyan szépen
ír. Az evangéliumról. Az örömüzenetről. A jó hírről. Az az ígéret
teljesedett be, amit Isten az Éden-kertben adott először a bűnbe esett
embernek. A tőle elszakadt és kárhozatban levő embernek. Egy
reménységet, fénysugarat, hogy majd "az asszony magva a kígyó fejére fog
taposni". Amit aztán a próféták által hirdettetett. A törvény és
szertartások által kiábrázolt, amit Ézsaiás így prófétált: mint juh
vitetik a mészárszékre, és mint bárány az ő nyírói előtt néma.
Amiről prófétált Zakariás: örülj nagyon Sión leánya, mert minden okod
megvan az örömre. Mert neked ez a bevonulás, hogy a te Királyod bevonul
Jeruzsálembe, örömöt akar hozni, nem szomorúságot. Neked megoldást akar
hozni, megváltást akar adni. Örülj nagyon és légy boldog!
Itt kezd beteljesedni tehát, amit Isten ígért. Azért halad Jeruzsálem felé, hogy beteljesedjen az Írás.
És mit jelent, hogy "tovább haladt Jeruzsálem felé"? Azt is jelenti,
hogy nem lehetett Őt erről az útról letéríteni. Jézus tovább haladt
Jeruzsálem felé. Sokan akarták eltántorítani, sokan akarták
megakadályozni, hogy csak ez meg ne történjen. Ezért volt a
gyermekgyilkosság is Betlehemben.
Heródes halálra keresi a gyermeket,
mert ezt nem akarja, hogy majd hirdettessék az egész világon, hogy
tovább haladt Jeruzsálem felé, hogy nagypénteken énekelhessük: "Áll a
Krisztus szent keresztje elmúlás és rom felett. Áldássá lesz ott az
átok, megbékéltet a kereszt."
Maga Péter is elmondja az ő nagy hitvallását, hogy te vagy a
Krisztus, az Isten Fia - és utána mit olvasunk? Amikor Jézus elmondja,
mi fog történni, Péter azt mondja? "Mentsen, Uram, nem eshetik ez meg
veled." Hányan akarták letéríteni és eltéríteni Jézust, hányan gondoltak
mást felőle, de olyan jó, hogy Jézus tovább haladt Jeruzsálem felé,
mert annak kellett teljesedni, nem annak, amit az ember elgondolt
felőle. Tovább haladt Jeruzsálem felé azért, mert szeretett.
És amikor nagycsütörtök este már-már megtorpan a mi Urunk, és azt
mondja: Atyám, ha lehetséges, múljék el ez a keserű pohár, de akkor is
tovább haladt Jeruzsálem felé. És azt mondja a tanítványoknak: keljetek
fel, menjünk tovább. Jön Júdás, jön a csapat, jönnek az elfogó legények
és katonák, de Ő tovább haladt a Golgota felé, a szenvedés útján.
Miért ment Jézus Jeruzsálem felé? Azért, mert megszánt bennünket.
Azért, ment Jeruzsálem felé, a halál felé, hogy te az élet felé mehess.
Megszánt bennünket, akik annyi felé mentünk, akik annyi felé futottunk,
szaladtunk. Ő azért ment Jeruzsálem felé, hogy olyan népet gyűjtsön
magának, amelyik az Isten felé megy, amelyik az Atya felé megy. Olyan
népet gyűjtsön össze a világ kezdetétől fogva annak végéig, igéje és
Szentlelke által az igaz hit egységében, akik az élet felé mennek, akik a
menny felé mennek. Mert nekünk arra kell mennünk, de az ember nem arra
megy. Olyan sok ember a halál, felé megy, a kárhozat felé megy, a
pusztulás felé megy, a testi és lelki pusztulás felé. Olyan sok ember
megy a semmi felé, a reménytelenség felé, a gondok felé.
A te Megváltód elindult Jeruzsálem felé, hogy te az élet felé menj,
te a békesség felé menj, te a menny felé menj. Azt énekeljük: a menny
felé sietni, nem állva meg pihenni a boldog cél előtt. Testvérek,
menjünk bátran! Nekünk a menny felé kellene sietni, de nem afelé
megyünk. A halál felé sietünk. Ó mennyi ember siet valami felé.
Jó lenne a virágvasárnap evangéliumát, örömüzenetét meghallani: a te
Jézusod Jeruzsálem felé sietett, ahol tudta, hogy mi vár rá, és mi fog
bekövetkezni. És a mi Megváltónk ezen az ünnepen Jeruzsálem felé önként
megy. Ez is olyan nagy üzenete az igének. Erre Őt senki nem
kényszerítette, Ő önként vállalta.
Akkor nagyon sokan mentek az ünnepre ott Jeruzsálembe, és tudták, a
húsvét ünnepe következik, és Isten rendelkezése szerint meg kell enni a
páskabárányt. Sokan vitték az áldozatot, sok bárányt vittek akkor fel
Jeruzsálembe a bűnért való engesztelésül. Hány báránynak kellett mennie!
Jézus Krisztus, az Isten Báránya megy Jeruzsálem felé. Neki azért
kellett mennie, mert Ő vállalta, senki nem kényszerítette rá.
Nem
mondták a papok, az írástudók, a vének: Jézus, alig várjuk, hogy
beteljesedjen a prófécia, hogy megtörténjen az, ami meg van írva. Ő
önként ment a Golgota felé, önként ment Jeruzsálembe. Legyen áldott,
hogy a mi Urunk tovább haladt Jeruzsálem felé, hogy nekünk utat
készítsen a mennyországba, a mennyei hazába.
A Jelenések könyvéből többször elmondtam már azt az igét, amikor ott
áll a fehér ruhás sereg, és megkérdik: kik ezek, honnan jöttek? Ezek
azok, akik jöttek a nagy nyomorúságból - hangzik a válasz -, de
megmosták ruhájukat és megfehérítették a Bárány vérében. Ezért állnak az
Isten trónja előtt. Ennek feltételét itt kezdi a mi Urunk Jézus
megteremteni. Tovább haladt Jeruzsálem felé, hogy te és én ott
állhassunk üdvbe öltözötten, és zengjünk Mózes és a Bárány énekét, a
hozsannát, a halleluját és a dicséretet.
A te Jézusod ez a Jézus, aki ment Jeruzsálem felé, Luther állítólag
virágvasárnap mindig ezt az igét olvasta fel, hogy "íme, jön néked a te
királyod..." és hozzátette és ezzel kezdte: a te királyod-e ez a Király?
Hadd fejezzem be ezzel, hogy megkérdem: a te Jézusod-e ez a Jézus? A
te megváltód-e ez a Megváltó? A te urad-e ez az Úr, aki tovább haladt
Jeruzsálem felé az ítéletre, a keresztre, helyetted, miattad, éretted.
Boldog vagy, ha ezért tudod Őt dicsérni. Boldog vagy, ha így fogadod Őt.
Boldog vagy, ha így élsz vele és így hordozod Őt ebben a világban, hogy
más is lássa, más is csodálja, és leborulva áldja.
Forrás: http://www.refpasaret.hu/pasaret/pred.php?id=2042