Nagymama lett a Válaszút Háza egyik kedves lakója

Nagy öröm egy pici, új élet születése minden családban. Jó hír, amit szívesen kürtölünk világgá. Így volt ez a Válaszút Házában lakó H. Judittal is, aki unokája születését várta, és a várakozásban az otthon lakói, munkatársai is vele osztoztak. Amikor jött a várva várt telefon, együtt örültünk, és gyönyörködtünk a kis unokában, forgattuk a róla készült képeket. A nagy meglepetés az volt, amikor a kis unoka személyesen is meglátogatta a nagymamát egy szép napsütéses szombaton. A kis jövevény még nem is sejti, hogy a büszke nagymama minden kis mozdulatát, tekintetét, mosolyát külön ajándékként fogadja. Hiszen az Ő UNOKÁJA! 

Kölcsönös segítség az Üdvhadsereg Válaszút Házában

Novemberben kutyás foglalkozások indultak Otthonukban. Olyan kutyusok jöttek hozzánk, hölgyeink mindennapjait megszínesíteni, akik maguk is tanulók még. Egyszer majd terápiás kutyák lesznek, de most még az útjuk elején járnak és néha kicsit szétszórtak, hóbortosak.  Viszont már most olyan trükköket tudnak, hogy mi csak ámultunk és bámultunk. 

Tudnak táncolni, tapsolni, pörögni, forogni, gurulni és még „puskalövésre” halottnak tettetni magukat is.  Lakóink a következőket írták a foglalkozások után feltett kérdésre, mely szerint mi okozott számukra örömet a bemutatóból? „Amikor a kutyák pacsit adtak, forogtak és az egyik eljátszotta a halottat.”

A játékos  foglalkozásokat önkéntes lányok tartották 1 órában,  ahol a lakók barátkozhattak a kutyákkal, simogathatták őket, trükköket gyakorolhattak velük. Sok lakónknak már a kutyák jelenléte is örömet okozott, felszabadultak, kicsit elfelejtették hétköznapi gondjaikat, nehézségeiket. Többen jelezték, hogy bátrabbak lettek és kevésbé tartanak a kutyáktól, mióta ilyen formán időt töltöttek velük. A kutyák játékossága és a kutya-gazdi kapcsolat az, ami nagyon tetszett nekik . Volt, aki azt is megjegyezte, hogy a magas vérnyomása is lejjebb ment egy-egy foglalkozás hatására.

A pozitív visszhang után ebben az évben is folytatódnak a foglalkozások, amelynek első alkalmával társasjátékozni lehetett a négylábúakkal. Hogy milyen is volt ez? Beszéljenek inkább a képek!

A lényeg, hogy a lakókat is felvidították a kutyák, akik pedig  gyakorolhattak a lakókkal, hogy egy nap majd profi terápiás kutya váljék belőlük.

„Minden, amit csináltak, aranyosak voltak, mindent köszönök és szeretném, ha jönnének.” /egy lakó visszajelzése/

Hogyan lehet egész évben ünnep ?

Életem „félidején” már túl vagyok és néha vissza-visszapillantgatok.

Nem kínoz az önvád a sok elrontott dolog miatt , bár az utam nem volt zökkenőmentes, de nem  keresek vétkeseket, cinkosokat a mellékvágányok miatt. Talán csak úgy összehasonlítási alapnak használom a múltat, tanulságul a jövőre nézve. Akarva-akaratlanul rá kellett döbbennem, hogy nem csak sötét a kép : vannak jó gyermekkori élményeim, felnőttkori bukdácsolásaim, amik olykor elbukásokká váltak, de szép emlékeim is. Akárhogy is váltogatták egymást ezek az események végül hasznosakká váltak a nagy egészben.

Bárki bármilyen szerepet töltött is be az életemben, ma már megköszönöm Istennek, hogy olyan volt, amilyen, mert én soha nem lehettem volna azzá nélküle, aki most vagyok. Talán az egyetlen dolog, amit sajnálok, hogy nem ismertem meg Őt, az alkotót, előbb. Mivel mindennek rendelt ideje van, úgy vélem nem késtem le így sem semmiről és amióta az Úr Isten munkatársául választott és Jézus lett a legjobb, legközelebbi barátom, azóta élek igazán. 

Több mint 10 éve történt balesetem óta tudok minden reggel hálával felkelni, mert kaptam egy új esélyt, lehetőséget arra hogy: szebbé tegyem a világot körülöttem. Komoly kihívás, olykor embert próbáló feladat embereknek segíteni, de jön annyi segítség föntről, amellyel meg lehet birkózni vele. 

A Válaszút Háza Nappali Melegedőjében dolgozom, szociális munkás vagyok. Nagyon sok reményvesztett emberrel találkozom naponta, akiket meg kell győznöm arról, hogy mégis szép az élet. Nem hagyhatom szó nélkül, hogy elforgácsolják az életüket, amely gyakran csak  a szállásuk és a nappali melegedő között zajlik. Mivel minden szombaton nyitva tartunk, ezen a napon délutánonként közösségi programot szerveztem nekik. Gyakran nézünk közösen filmet is, melynek végén mindenki megoszthatja a mondanivalóját, átültetheti a saját életére a tanulságokat, gondolatokat és meghallgatjuk egymást. 

 Egyik szombaton „A jövő kezdete” című filmet néztük meg és elmondhatom, hogy nem egyedül sírtam rajta. Ezt csak azért tartom fontosnak megjegyezni, mert a közhiedelemmel ellentétben, ezek az emberek nem érzelmi fakírok, még ha néha zord külsejük ezt is sugallja a küldő szemlélőnek,ők is átlagos értelemmel és érzékeny, sebzett érzelmi belsővel rendelkeznek. A film lényege egy mondatban: tégy jót valakivel és tanítsd meg arra,hogy ő is adja a jót tovább. Félreértés ne essék, nem vissza kell adni, hanem tovább! A film végén a főszereplő kisfiú miközben valakin segíteni akar, leszúrják és meghal. 

A mi Urunk, Jézus Krisztus nem ugyanezt tette? Az Atyától kapott jót továbbadta nekünk, majd belehalt, kivégezték. Hála neki én már felismerhettem ezt és elkezdtem tenni a jót, nem várva érte semmit, mégis kapok egy-egy mosolyt, kedves szót, szeretetet ami valóban boldoggá tesz engem. 

Sok ember életében okoz problémát ez a filozófia, amely csupán üzleti alapokra helyezi a segítségnyújtást, a jó tetteket. Valamit valamiért. Pedig az egész életünk változhatna meg gyökerestől, ha képesek lennénk túllépni a viszonzás görcsös várásától. Valaki nekem bölcsen egyszer azt tanácsolta , hogy ne várjak el senkitől viszonzásul semmit, így elkerülhetem a csalódást. Nos, megfogadtam a tanácsot és ha bármit is kapok, az öröm és ajándék. Örülök, hogy nem tárgyiasított ajándékok ezek, mert kicsi az otthonom és ennyi ajándék nem férne el nálam.

Áldást is jelentenek számomra ezek az emberek, mert nem kell keresnem, hogy kinek adjam tovább hálából, amit kaptam, kivel tehetek valami jót, ők jönnek hozzám. Most már csak az a kérdés, hogy jól mutatom-e az utat számukra, késztetve őket arra, hogy : ők is a jót adják tovább ? 

Ha igen, nem kell Karácsonyig várniuk, mert nap, mint nap örömük lesz az újabb és újabb ajándékokban.

Üdvhadsereg Válaszút Háza munkatársa