2015. február 23., hétfő

Határtalanul áhitat 8. hét




"The Whole World Reading" Olvas az egész világ 

     

Határtalanul áhitat 8. hét
(2015 Február 23 napjával kezdődő hétre)



Márk 8 – Jézus csodás módon megetet 4000 embert és meggyógyítja a vakot
-          Jézus megvendégel  4000 embert, ami lenyűgöző. Két fejezettel előbb azt láttuk, hogy 5000 embert látott el hasonló módon még kevesebb ételből. Gondolod, hogy ez a csoda még nagyobb hitelességet ad és még hihetőbbé teszi ezeket a beszámolókat?
-          Mit gondolsz a keresztről, amire Jézus a 34. versben utal?

Márk 9 – A megdicsőülés, a gonosz szellem kiűzése, egymás szolgálata, a bűn kerülése
-          Nézd meg a 10-es és 32-es igeverseket. Igaz, azt állítani, hogy a tanítványok túl lassúak voltak, hogy megértsék Jézus tanítását és küldetését?
-          Hogyan lehetsz „szolga”?

Márk 10 – Jóslat Jézus haláláról és feltámadásáról
-          Jézus tanítása a házassági elválásról némelyeknek túl szigorúnak tűnhet, másoknak viszont teljesen helyénvaló. Te mit gondolsz erről?

Márk 11 – A dicsőséges bevonulás és Jézus haragja a templomban. Hatalmának megkérdőjelezése.
-          A 11-es igeversben Jézus minek a követésére készíti fel magát?

Márk 12 – A nagy parancsolat
-          Mennyire lenne hasznos,  megjegyezni és gyakorolni a két nagy parancsolatot?


Gyermekek kihívása – A legfontosabb parancsolat (Márk 12:28-31)

Ha Jézus azt mondja, hogy ez az első és második legnagyobb parancsolat, amit olvasnunk, megjegyeznünk, megértenünk és tudnunk kell,  mi az, amit leginkább kiemelnénk ezekből az igeversekből?
Ahhoz, hogy jobban emlékezz ezekre a parancsolatokra és a szívedben őrizd őket, íme néhány ötlet:
-          Olvasd el a bekezdést jó párszor.
-          Írd le különleges, divatos módon, díszítsd ki a szakaszokat és tedd ki valahová, ahol a hét folyamán többször el tudod olvasni.
-          Gyakorold az elmondásukat, anélkül, hogy ránéznél a szövegre és mondd el másoknak is a családban.

2015. február 18., szerda

Amikor a gyermek tanít…


A gyermekek számára bizony már kezd hosszúra nyúlni a tél, és nehezen viselik, hogy az udvari hancúr, nagy rohangálások, friss levegő és napsütés az igényeikhez képest a napjuk minimális részét tölti ki. Mert számukra érthetetlen, felfoghatatlan, hogy anya nem tud kétfelé szakadni, egyik felével velük játszani, szánkózni, vagy pocsolyában ugrálni, másik felével főzni-mosni-takarítani. 

A felgyülemlett energiájuk kitörésekor néha az aula egy nagy hangversenyteremmé változik (az éneklés, duruzsolás, kiáltás keverékét különösen kiemeli az aula akkusztikája), a szobanövények és fotelek akadálypálya részeivé válnak, a folyosó pedig kifutóvá. És bizony megesik, hogy a hangerő, a távolság, vagy a lendület bemérésekor elszámítják magukat. Megtörténnek a kisebb nagyobb huppanások, karcolások, koccanások. És ilyenkor kerülnek elő az édesanyák, akik anyaoroszlánként kelnek gyermekük védelmére.
Legutóbb két négyéves csemetének sikerült összeütközésbe kerülnie egymással. Görbült a száj, könnybe lábadt a szem. Csenge (a „sérült” fél) édesanyja azonnali megtorlást követelve állt a „vétkes” Gergő előtt. A gyerekek feje fölött a két anya indulatosan, gesztikulálva követelte saját gyermeke igazságát.

 
Gergő, a „támadó” megszeppenve nézett hol egyik, hol másik felnőttre, és mivel inkább a feszültséget érzékelte, nem annak okát, egy idő múlva legörbült a szája és sírni kezdett. Csenge, a „sértett” szintén megszeppenve nézett hol egyik, hol másik felnőttre, majd a szipogó Gergőre. Ő sem értette a feszültség okát, de inkább tudott azonosulni Gergő bánatával, így vigasztalóan átölelte, csitítgatta. Nekik nem okozott nehézséget, hogy a „konfliktusukat” rendezzék, egymásnak megbocsássanak.
A vitára megjelenő gondozó már csak a gyerekekre hívta fel az édesanyák figyelmét. Kövessék az ő példájukat: bocsássanak meg egymásnak, mosolyogjanak egymásra, és „játszanak” tovább.