2016. december 13., kedd

Tibor története


Egy vidéki városban születtem, ahol öt éves koromig vérszerinti szüleimmel éltem, de válásuk miatt intézetbe kerültem, ahol 3 év viszontagságos időt töltöttem. Azután nevelőszülőknél helyeztek el egy kis községben. Vallásos, becsületes Istenfélő szorgalmas emberek voltak. Ebben a kis faluban kezdtem el ismerkedni a Bibliával a hittan órákon. Hamar vége szakadt ennek is, mert 14 éves koromban meghalt nevelő nagymamám, azután jött a kollégium és 18 éves koromban a katonaság, 20 éves voltam, amikor leszereltem.

Úgy gondoltam saját családot alapítok, hogy végre tartozzak valakihez, nem hallgattam az intő szóra, nevelő szüleimmel megszakítottam a kapcsolatot és tanácsuk ellenére megnősültem.
Négy év alatt két kislány gyermekünk született. Sajnos, hamar kiderült, hogy azoknak volt igaza, akik óvtak, 25 éves koromra már elvált voltam és teljesen egyedül.

A csalódás és a lelki gyötrelem miatt az alkoholban kerestem a menedéket. Bár jó szakmunkásnak tartottak és szorgalmas munkaerőnek, sajnos az alkohol miatt egyre gyakrabban kellett munkahelyet változtatni.1989-ben a rendszerváltást közvetően az utcára kerültem és 3 éven keresztül túlnyomórészt az utcán voltam. Úgy gondoltam az alkohol tart életben. Egyre mélyebbre süllyedtem, és egyre többször próbáltam öngyilkos lenni, mert semmi értelmét, célját nem láttam az életemnek.
De nem sikerült sehogy sem, nem értettem miért? Időnként megpróbáltam az elvonókúrát, de egy idő után újra visszaestem és még rosszabb lett az állapotom. Az egészségem teljesen leromlott, az immunrendszerem összeomlott. Már nem tudtam érezni, sírni, örülni, nevetni, gondolkodni is alig, csak vegetáltam.

1992-ben kórházban feküdtem, már nem vártam semmit, a halálra készültem. Egyik nap bejött egy lelkész és beszélt a szeretetről, Krisztusról, és az örök életről, kárhozatról. Elmondta, hogy hogyan gyógyult meg csoda folytán a Jézusba vetett hit által. Nem értettem mit mond, de valami megragadott. Újra éreztem szeretetet, erőt, boldogságot. Tudtam, hogy meggyógyultam és annak az életnek, amit addig éltem vége, lezárult. Hajléktalan szállóra mentem, ahova egy pünkösdi missziós csoportja járt.

Rajtuk keresztül újra megéreztem, tapasztaltam Isten szeretetét és megváltoztató erejét. Felismertem, hogy nem vagyok már egyedül és átadtam az életemet Jézusnak, rábíztam egész életemet.
A következmény az lett, hogy kibékültem volt családommal, rokonaimmal, szüleimmel. Szinte azonnal elkezdtem dolgozni, amit már évek óta nem voltam képes. Rendeztem tartozásaimat, kötelezettségeimet. Nagyon hamar kikerültem a hajléktalan rendszerből, és önálló életet élek albérletben, tanultam és leérettségiztem, azután diplomát szereztem. Már én segítettem másoknak. 2013-ban Isten csodálatos kegyelméből újra családot alapítottam, megajándékozott drága feleségemmel, Zsuzsannával.

Az Üdvhadsereg lelki gondozójaként az elesettek, szegények, nincstelenek számára adhatok menedéket és élő példája vagyok annak számukra, hogy lehet újat kezdeni.
Tibor

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése