Egy vidéki városban születtem, ahol
öt éves koromig vérszerinti szüleimmel éltem, de válásuk
miatt intézetbe kerültem, ahol 3 év viszontagságos időt
töltöttem. Azután nevelőszülőknél helyeztek el egy kis
községben. Vallásos, becsületes Istenfélő szorgalmas emberek
voltak. Ebben a kis faluban kezdtem el ismerkedni a Bibliával a
hittan órákon. Hamar vége szakadt ennek is, mert 14 éves
koromban meghalt nevelő nagymamám, azután jött a kollégium és
18 éves koromban a katonaság, 20 éves voltam, amikor leszereltem.
Úgy gondoltam saját családot
alapítok, hogy végre tartozzak valakihez, nem hallgattam az intő
szóra, nevelő szüleimmel megszakítottam a kapcsolatot és
tanácsuk ellenére megnősültem.
Négy év alatt két kislány
gyermekünk született. Sajnos, hamar kiderült, hogy azoknak volt
igaza, akik óvtak, 25 éves koromra már elvált voltam és
teljesen egyedül.
A csalódás és a lelki gyötrelem
miatt az alkoholban kerestem a menedéket. Bár jó szakmunkásnak
tartottak és szorgalmas munkaerőnek, sajnos az alkohol miatt egyre
gyakrabban kellett munkahelyet változtatni.1989-ben a
rendszerváltást közvetően az utcára kerültem és 3 éven
keresztül túlnyomórészt az utcán voltam. Úgy
gondoltam az alkohol tart életben. Egyre mélyebbre süllyedtem, és
egyre többször próbáltam öngyilkos lenni, mert semmi értelmét,
célját nem láttam az életemnek.
De nem sikerült sehogy sem, nem
értettem miért? Időnként megpróbáltam az elvonókúrát, de
egy idő után újra visszaestem és még rosszabb lett az állapotom.
Az egészségem teljesen leromlott, az immunrendszerem összeomlott.
Már nem tudtam érezni, sírni, örülni, nevetni, gondolkodni is
alig, csak vegetáltam.
1992-ben kórházban feküdtem, már
nem vártam semmit, a halálra készültem. Egyik nap bejött
egy lelkész és beszélt a szeretetről, Krisztusról, és az örök
életről, kárhozatról. Elmondta, hogy hogyan gyógyult meg csoda
folytán a Jézusba vetett hit által. Nem értettem mit mond, de
valami megragadott. Újra éreztem szeretetet, erőt,
boldogságot. Tudtam, hogy meggyógyultam és annak az életnek, amit
addig éltem vége, lezárult. Hajléktalan szállóra mentem, ahova
egy pünkösdi missziós csoportja járt.
Rajtuk keresztül újra megéreztem,
tapasztaltam Isten szeretetét és megváltoztató erejét.
Felismertem, hogy nem vagyok már egyedül és átadtam az
életemet Jézusnak, rábíztam egész életemet.
A következmény az lett, hogy
kibékültem volt családommal, rokonaimmal, szüleimmel. Szinte
azonnal elkezdtem dolgozni, amit már évek óta nem voltam képes.
Rendeztem tartozásaimat, kötelezettségeimet. Nagyon hamar
kikerültem a hajléktalan rendszerből, és önálló életet élek
albérletben, tanultam és leérettségiztem, azután diplomát
szereztem. Már én segítettem másoknak. 2013-ban Isten csodálatos
kegyelméből újra családot alapítottam, megajándékozott drága
feleségemmel, Zsuzsannával.
Az Üdvhadsereg lelki gondozójaként
az elesettek, szegények, nincstelenek számára adhatok
menedéket és élő példája vagyok annak számukra, hogy lehet
újat kezdeni.
Tibor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése