Új Reménység Háza :
Zoli
bácsi, a legidősebb szállólakónk éppen aznap született, 1927 október
4-én, amikor az Üdvhadsereg ünnepélyes keretek között elhelyezte a
Dobozi 29-beli szálló alapkövét.
Zoltán akkor erről természetesen még
semmit nem tudott, de 15 évvel később ellátogatott az Üdvhadsereg Új
Reménység Háza szállójára, és jól emlékszik egy sovány vezetőre, arra,
hogy nagy volt a rend, és tisztaság, és hogy minden
ágynál volt egy Biblia.
Gyakran utazott erre 28-as villamossal (akkor
még a 37-es és 28-as pont fordítva közlekedett) a Új Köztemetőtől a
Lónyai utca felé.
Innen idézem:
"A Teleki téri kanyarban a villamosvezető mindig csöngetett a csengővel. Ma is élénken emlékszem, ahogy a téren nyüzsögtek a használt ruhát árusító vagy vásárló emberek. Tele volt velük az úttest is, ahogy szaladgáltak keresztül-kasul. A figyelmeztető csengetés ellenére egyszer elütött a villamos egy embert, aki a sínek között beszorult a villamostest alá. Tűzoltókat hívtak, azoknak voltak emelőik, felemelték egyik oldalon a villamost, és alóla kijött az áldozat - dalolva. Ugyanis tökrészeg volt, de azon kívül semmi baja nem történt."
Zoli bácsi holnap kiköltözik, visszamegy Németországba. Hiányozni fog... "A Teleki téri kanyarban a villamosvezető mindig csöngetett a csengővel. Ma is élénken emlékszem, ahogy a téren nyüzsögtek a használt ruhát árusító vagy vásárló emberek. Tele volt velük az úttest is, ahogy szaladgáltak keresztül-kasul. A figyelmeztető csengetés ellenére egyszer elütött a villamos egy embert, aki a sínek között beszorult a villamostest alá. Tűzoltókat hívtak, azoknak voltak emelőik, felemelték egyik oldalon a villamost, és alóla kijött az áldozat - dalolva. Ugyanis tökrészeg volt, de azon kívül semmi baja nem történt."
Lejegyezte: Frank Sándor
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése